Palani Malai

A Palani-domb (Palani Malai) Temploma és az Idol:

Palani (Tiru Avinankudi) a harmadik Padai Veedu Tamilnáduban, azaz a harmadik Murugának szentelt hely, mely tengerszint felett 450 méterrel fekszik. Az istenséget Dandajudhapani Szváminak is hívják, mely azt jelenti, hogy „a szerzetes, akinek bot van a kezében”. Az istenség szobra a főoltáron egy Navabashana nevű anyagból készült, mely kilenc ásvány ötvözete. Bottal a kezében áll, mint aki lemondott minden világi pompáról. A boton kívül csak egy ágyékkötőt visel. Néma üzenet arról, hogy „aki lemond mindenről, elér engem”.

Palani történetét Balaszubramanja Kavirájar foglalta össze 1628-ban (a Palani Stálapuránamban), azonban 1993-ban kiadtak egy felülvizsgált és újranyomtatott verziót. 23 fejezetet és 987 verset tartalmaz. E legenda szerint Nárada Muni, a bölcs egy nap arany mangót vitt az isteni udvarba, ahol Síva ült feleségével, Párvatíval és fiaival, az Úr Vínajakarral (Ganésa) és az Úr Szubramanjával (Muruga). Nárada odaadta a gyümölcsöt Sívának és kérte, hogy egyen belőle, mivel ez a Dzsnyánapalam, a bölcsesség gyümölcse volt. Síva azonban Párvatínak adta, hogy Ő egyen belőle, de szerető anyaként gyermekeinek akarta továbbadni. A gyümölcsöt viszont nem szabadott kettévágni, így a problémát úgy akarták megoldani, hogy versenyt hirdettek a két gyerek között: aki hamarabb körbeutazza az egész világot, azé lesz a gyümölcs.

Muruga felült pávája hátára és elindult körbeutazni a világot. Ganésa pedig körbejárta egyszer a szüleiket, mondván, hogy Ők jelképezik az egész világegyetemet, így Ő nyerte el a gyümölcsöt. Muruga úgy érezte, hogy ez csalás. Haragjában az egész családját megtagadta és ezután érkezett el a Palani-dombra, lemondva mindenről, egy bottal és egy szál ágyékkötőben. Síva és Párvatí pedig utánamentek, hogy megbékítsék, majd ezt mondták Neki: „Pazham Nee.” – „A Gyümölcs Te magad vagy!”. Ebből született a „palani”-szó.

Az itt székelő istenség az Úr Dandajúdhapani Szvámi (Dandayudhapani Swami), Síva fia és Visnu vője. További nevei: Kulandaivelan, Balasubrahmanyan, Shanmukhan, Devasenapati, Swaminathan, Vallimanalan, Devayanaimanalan, Palaniandavar, Kurińjiandavar, Arumugan, Jńana Pandita, Saravanan, Sevar Kodiyon, stb. Tamilok, keralaiak, bengáliak, srí lankaiak, malájok, fidzsi-szigetiek, afrikaiak, ausztrálok és amerikaiak ezeken a neveken imádják az Úr Murugát. Így a Muruga-hit eltöröl minden határt tartományi és nemzeti határt.

A keralai Cséman Perumal (Cheaman Perumal) építette itt az első templomot, a i.u. 7. században. A Navaranga Mandapamot a Nárajakák építették. Ez egy gyönyörű kőépítmény, melyhez oszlopok, melléképületek is tartoznak. A templom többi részét a Pandija-királyok, helyi vezetők, vallásos csoportok és egyének építették.

A Kavadi hagyománya:

A bölcs Agasztja délen, Sívagiri- és Saktigiri-dombjait akarta megtenni lakóhelyéül, ezért tanítványát, Idumbant kérte meg, hogy vigye el Őt oda. Idumban a Kavadi formájában a vállára tette a két dombot, úgy vitte Agasztját. Amikor elfáradt, Palani környékén pihent meg. Ekkor történt Muruga versenye az arany mangóért.

Amikor Idumban folytatni akarta útját, képtelen volt felemelni a két dombot. Ezt Muruga tette számára lehetetlenné.

Muruga ádáz csatája közben, a démonok ellen, Idumban elesett, de Muruga feltámasztotta. Ezután így imádkozott: az aki, a két dombot jelképező Kavadit hord a vállán, az legyen áldott és kapja meg a kiváltságot, hogy felmehessen a szent dombra. Ezért a dombon felfelé, félúton van egy Idumban-szentély, ahol minden zarándok hódolatát teszi Idumban előtt, mielőtt belépne a Dandájudhapáni-templomba. Azóta a vállukon viszik felajánlásaikat a hívek és ez a szokás az egész világon elterjedt Palaniból.