Az Úr Muruga Tiruttani-ban: Subramanya Swami Kovil
Az Úr Muruga gyönyörű temploma, Tiruttani-nál, egy szikla tetejét koronázza meg, 300 méterrel a tenger szintje felett. Drámai panorámájú dombvidéken helyezkedik el. Ez a szent hely a Madras-Mumbai főút mellett helyezkedik el, 13 kilométerre Arkonamtól és 84 kilométerre Madras városától.
Tiruttani környékén számos szent hely van, úgymint Kancheepuram (a Dél Benáresze) délen, nyugaton Sholingar és Vallamalai, a népszerű és híres zarándokhely, Tirupati (mely Balaji néven is ismert), Kalahasti (a Vayu Lingam-mal) északon és Tiruvalangudu (puránikus hírével) az Úr Nataraja-val keleten.
Tiruttanikai nagysága:
Az Úr Muruga hat Padaiveedu-ja közül Tiruttani kiemelkedő raggal bír, mint az Úr koronájának ékszere. Ahogyan hírneve is mutatja, a helynek olyan ereje van, hogy amikor az Úr isteni szentélyéhez járulunk itt, lelki békével és fizikai boldogsággal találunk áld meg bennünket. Muruga felháborodása jogos az aszurák kegyetlenségével szemben, mely állítólag itt lett lehűtve és elfojtva. Ezért nevezik még Shantipurinak is, azaz a Békesség Lakhelyének is. Mivel az odaadó hívek vágyai és imái időtlen idők óta teljesülnek ezen a dombon, Chanikavasalamnak is nevezik.
Miután az Úr idejött Vallimalaiból, Valli istennővel kötött házassága után, Valli azért esedezett, hogy világosítsa fel őt ennek a dombnak a fontosságáról és nagyságáról. Válaszul azt mondta, hogy aki szívvel-lélekkel, öt napon keresztül szakadatlanul Őt imádja, mindent elnyer legjobbat ebben az életében és azután is.
A Treta Júgában, miután az Úr Ráma véget vetett Ravana uralmának, az Úr Sívát imádta Rameshwaramnál. Síva kérésére az Úr Ráma idejött Tirutanniba, ahol az Úr Subramanyát imádva tökéletes lelki békére lelt. A Dvapara Júga idején pedig Ardzsuna, az Úr Muruga (az Úr Tanikesan) áldásában részesült, amikor áldozott Neki, dél felé, a Teertha Yatrára menet közben (zarándoklat egy szent alámerülésért). Az Úr Visnu is itt imádkozott Hozzá és visszakapta a chakrát (szent korongot) és a shankut (szent kagylókürt), melyet Tarakaszura, Szurapadma testvére erőszakkal ragadott el Tőle.
Az Úr Brahmá is e hely szent forrásánál (a szentélyhez vezető lépcső oldalában) békélt meg, melyet ezután Brahmasonainak neveztek el, utalva arra, amikor az Úr Muruga bebörtönözte Brahmát, mert nem tudta elmagyarázni a szent Pravana mantra (az „OM” mantrája) jelentését. Ezért megfosztotta Brahmát a teremtő képességétől, amikor gorombán visszautasította Muruga köszöntését, amikor a Kélás-hegyre ment Sívát imádni, de Tiruttaninál Brahmá visszakapta ezt is az Úrtól.
Ehhez a templomhoz kötődik az is, hogy az Úr Indra ide ültette és itt nevelte a Karunkavalai nevű nagyon ritka szent növényét, az Indrasonainak nevezett medencébe, e templomnál. Ez a virág naponta három virágot hoz, hogy naponta háromszor imádhassa az Úr Murugát. Így Indra is itt kapta vissza a Deva Loka rendkívül értékes kincseit, úgymint Sanghaneeti, Padmaneeti, Chintamani, stb., melyeket az aszura titánok raboltak el.
A Nandi-folyópartjánán dícsőítette az Úr Tanikesant Nanda Devi is, aki Tiruttaniban nyerte el a páratlan felismerést az Úr Murgától a lélek (jivatma) és Isten (paramatma) elválaszthatatlan egységéről, mely a legalapvetőbb tétele a Saiva Siddhanta filozófiának, ami a dravida intellektus egyik legnagyobb terméke.
Thanikainál, az Úrt imádva, Vasuki, a kígyók királyának sebesülései begyógyultak, melyeket a Tejóceán köpülése közben szerzett, amikor a dévák és az aszurák meg akarták szerezni az Amritát, a halhatatlanság nektárját. A köpülés alapját a Mantotra-hegy képezte, Vasuki király testét pedig, mint kötelet használták. Agashtyar Muni, a Potikai-hegy bölcse, szintén az Úrt imádva, itt nyerte el a páratlanul édes tamil nyelv isteni ajándékát, melyen Tamil Nadu megannyi szentje és költője dicsőítette az Úr Murugát.
Irodalmi jelentősége:
Tiruttanikai puránikus nagysága mellett, az 1400-as években élt Szent Arunagirinathar, az Úr Muruga előkelő híve dícsérte ezt a helyet, mint dévák és szentek választott szentélyét, ahol tapasukat hosszan mutatják be. A Sivalokához (Bhuloka) hasonlította ezt a hegyet, mint a világegyetem rendkívüli spiritualitással bíró helyét.
Az 1800-as években élt Szent Ramalinga Swamigalt (Arutprakasa Vallular) hívta ide Tanikai Ura (Aki a hegy tetején ül). A szertartási szobájának tükrében jelent meg Neki, Madras mellett, miután áradó folyamként áradtak ki ajkain tamil nyelven az ún. arupta-dalok.
Sri Muttuswami Deekshitar szintén az 1800-as években élt (egyike a Karnatika-zene háromságának), Tiruttaniban kapott ihletet, amikor a lépcsőn az Úrral találkozott, Aki öregember formáját vette fel, és megédesítette nyelvét a templom prasadamjával, mely első dalának eléneklésére ösztökélte, természetesen a Tanikai Úr Murugáról. Az Úr kegyelméből rengeteg csoda kötődik ehhez a szent helyhez.
Tiruttani sajátosságai:
Saravana Poikai
Urunk szentélyeinek szent medencéit mind Sarvanapoikainak nevezik („a nádas mocsár szent tava”, ahol Karitkéja született). A medence Tiruttaninál, mely közvetlenül a domb lábánál fekszik, pontosabban annak szent vize híres gyógyító hatásáról, mind a testi, mind lelki betegségekre, magas ásványi anyag tartalmánál fogva (kén, vas, stb.). Amikor a hívő ebben a medencében megmártózik, felfrissül, kigyógyul minden betegségéből és lelke megbékél az Úr imádatában.
Sapta Rishi Teertham
A déli oldalon, a szent hegy oldalában fekszik egy aranyos kert, ahol a fák árnyában hét forrás fakad, állítólag ott dicsőítette az Urat a Hét Risi (akiket a Nagy Medve-csillagkép jelképez) és itt egy kis templomban található a Hét Szent Szűz (Sapta Kannika) ereklyéje.
Tiruttani külvárosában, a Nandi-folyó mindkét partján fekszik Sri Vijayaragama Swami, Arumuga Swami és Veerateesvarar, melyből az utolsó kettő több, mint ezer éves. Arumuga Swami templomában, minden márciusban tartanak egy háromnapos Surya Pooját, amikor a kelő Nap állítólag az Urat imádja, sugaraival végigsimítva Szent Lábait első nap, második nap Szent Mellkasát, Szent Fejét pedig a harmadik napon, a falra vetítve Azt, mely az ősidők építészeinek nagyszerű intellektusáról tesz tanúbizonyságot.
Fesztiválok
A havi Kartikkai fesztiválok mellett, melyekre hívők tömege érkezik folyamatosan a szentélyhez, a két legkiemelkedőbb események az Adi Krittikai és december 31-én az Újévi Lépcső Fesztivál.
Adi Kartikkai fesztiválját július-augusztus környékén tartják, három napon keresztül a Float Festival-lal egybekötve érkeznek a hívek közelről és távolról. Virágok ezreit ajánlják fel az Istenségnek, melynek száma évről-évre növekszik. A hívek, akik ezeket hordják, lelkesedve kiáltják, hogy „Haro Hara!” (mint a „Halleluja!”), miközben jókedvűen táncolnak.
A december 31-i Lépcső Fesztivál
A gregoriánus naptár szerinti Újévre hívek ezrei tömörülnek ide, az Úr darsanjáért, a Tanikai-domb aljába. Egy brit rádzsa idejében jött divatba ez a szokás, amikor a híres Vallimalai Swamigal meggyőzte híveit, hogy hódolatukat fejezzék ki itt az Úr Tanigesannak, minden jó adójának és csak Utána jönnek vezetőink. Bajanokat énekelnek a Tirupugazhból, kámfort égetnek a domb mind a 365 lépcsőfokán, egyet-egyet az év minden egyes napjáért.
A légkör megtelik a szent énekekkel és a hívek odaadásával. A Vel Kavadi látványa, ahogyan a hívek magukra akasztják, hegyes és éles tartóikkal, úgy cipelve a szentélyig, mutatja az Úr természetfeletti erejét.