Ötödik rész:

Soorapadman hadi tanácskozása:

Veera Bahu távozása után tehát Soorapadman összehívott egy hadi tanácskozást. Habár mindenki a csatát szorgalmazta, Singgamukan figyelmeztette arról, hogy a 108 yuga-n keresztül tartó uralma éppen most közeledik a végéhez. Shiva pedig azt mondta, hogy Soorapadman immár elpusztítható, Shiva Shakti-jával. Murugan pedig egyre közeledett, kezében a Shakti-fegyverrel. Singgamukan könyörgött Soorapadman-nak, hogy eressze szabadon a Deva-kat, hódoljon be Muruga-nak és éljen tovább dicsőségben, jólétben saját városában.

Sooran ezért megszidta őt.

A végén pedig Singgamukan-t megbüntették és a harc mellett döntöttek. Murugan megkezdte a megszállást, átkelt az óceánon, mert ahol átkeltek rajta, kiszáradt. Északról közelítették meg Veera Mahera Pundram-ot, majd letáboroztak mellette. Ebből a célból felépítették Hemakutam-ot Mayan-nal és Vishwakarma-val.

Sooran a fiát, Banugopan-t küldte harcolni. Ezzel a Kanda Puranam egy nagyon fontos pontjához érkeztünk el.

Teljes harci felszerelésben, Banugopan felállította seregét és megkezdték a lerohanást. Veera Bahu szembe velük, hogy összecsapjanak. A kezdeti szakaszban 2000 baahini-gyalogos közül ezren vesztették életüket. Bangupan ezután a bhuta-sereget akarta elpusztítani. Mindezt nagyon hatékonyan vitelezték ki.

Egy baahini vagy vaahini egy hadiegységet jelent. Ezek összetétele változó, de alapvetően a következőkből áll:

• 81 elefánt;

• 81 harciszekér;

• 243 lovas;

• 405 gyalogos.

A személyzet teljes létszáma több ezer főből áll:

• egy elefántra 7-9 fő;

• négy fő egy harciszekérre;

• egy lóra egy ember.

Ezután vannak a fegyverhordozók, segédek, dobosok, üzenetvivők, a jelentők, a gyógyítók csoportjai, vízhordók, élelmezők, lovászok, az elefántok ápolószemélyzete, harciszekér karbantartók, mérnökök, javítók, jövendőmondók, stb.

1000 baahini tehát 81.000 elefántot jelent.

Veerabahu személyesen ütközött meg Bangupan-nal. Mivel Bangupan nem tudott felülkerekedni Rajta, a Mohanaashtra-t vetette be, melytől mindenki elkábult. Murugan-nak azonban ez rögtön tudomására jutott és azonnal küldte az Amohanaashtra-t, mely közömbösítette azt.

Veera Bahu ezután a Paasupatha Ashtram nevű fegyvert használta. Amikor ezt látta Banugopan, rájött, hogy semmilyen fegyverrel nem rendelkezik, mellyel visszavághatna. Ekkor a bhuta-sereg megkérdezte Veera Bahu-t, hogy elkaphatják-e a Banugopan-t.

De Veera Bahu visszautasította őket, mondvá, hogy nem lovagias visszavonuló sereget megtámadni. Banugopan azonban visszatért a csatába, így már meg lehetett ölni.

Amikor Soorapadman tudomást szerzett Banugopan haláláról, ő maga állított fel személyesen egy sereget. A csatában, mely ezután következett, Sooran 108 generálist ütött ki, végül pedig katonáit az öntudatlan állapotban lévő Veera Bahu legyőzésére küldte. A bhuta-sereg összezavarodottan el kezdett visszavonulni.

Erre fel Muruga Maga kezdte meg személyesen az összecsapást Soorapadman-nal. Ekkorra Sooran az összes fegyverét, harciszeregét és egész seregét elveszítette. Fegyvertelenül és egyedül állt Vele szemben.

Muruga felszólította őt, hogy engedje szabadon a Deva-kat, ő maga pedig békében vonuljon vissza városába. A megalázott Soorapadman azt az illúziót keltette, mintha visszavonulna. Muruga pedig megígérte a bhuta-knak és a Deva-knak, hogy mihelyst Soorapadman visszatér legközelebb a csatába, megöli őt.

A Veera-k és a bhuta-sereg azonnal visszakapta öntudatát. Ezután rajtakapás-szerűen csaptak le a városra és dühöngve vonultak végig rajta. A hatalmas pusztítás után visszatértek, hogy megünnepeljék győzelmüket.

Veera Mahendra Puram-ban mágikus rituálékat hajtott végre Banugopan, külön-külön mantra-kal, melyek mindegyike ashtra-ikhoz, fegyvereikhez kapcsolódott, a hozzájuk tartozó japa-kkal, homam-okkal, tharpanam-mal, harci gyakorlatokkal, illúziókeltésekkel, stb. Ezt félbehagyva atyjához tért, hogy megbeszélje vele tapasztalatait és előző napi bukásukat. Esedezett, hogy Sooran nehogy az ő tudta nélkül kezdje el a csatát másnap.

Banugopan Mayan-t is utasította, hogy hozza rendbe Veera Mahendrapuram-ot és állítsa vissza annak teljes biztonságát erődítményeit és védelmét. Banugopan másnap, kora hajnalban megidézte nagyanyját, Maayaa-t az elméjébe, hogy tapas-t vállaljon.

Maayaa eléérkezett, majd miután Banugopan imádta őt, tanácsát kérte, hogy hogyan tovább. Maayaadevi azt kérdezte erre, hogy hogyan is gondolhatná Banugopan a győzelmet, amikor máris akkora bonyodalmat okozott Brahma-nak, Vishnu-nak és az összes többi Deva-nak. Banugopan azonban megmakacsolta magát és azt mondta, nem érdekli, bármit is hoz a jövő, de minél hamarabb meg kell támadnia Veera Bahu-t. Maayaa egy ashtra-t adott neki, mellyel illúziót tud kelteni, majd győzelmet kívánva megáldotta.

Aztán Banugopan követet küldött Veera Bahu-hoz, hogy megüzenje, meg akar küzdeni Vele. Veera Bahu pedig Murugan elé járult, Aki figyelmeztette Őt a Maayaashtra erejére, melyet Banugopal Maayaadevi-től kapott. Bár azt is mondta, hogy nem kell aggódnia, mert az erejét fogja veszíteni a nála jóval erőteljesebb Veelayutham-tól.

Veera Bahu Banugopan ellen ment. Mindketten hihetetlenül erős fegyvereket használtak egymás ellen. Mikor már az ashtra-k legtöbbjét felhasználták, Banugopan a Paasupatha ashtra-t vetette be. Erre Veera Bahu egy vele egyenerejű Paasupatha ashtra-t küldött ellene. A Kanda Puranam nagyon kifinomult részletességgel írja le, hogyan indult el a Paasupatha ashtra, hogyan repült el, milyen útvonalon, repülésének hatását, annak pusztító erejét, azt, ahogyan összetalálkozott egymással a két ashtra és, hogy mekkora pusztítást végeztek ekkor.

Egymással szemben állva ismerte fel mindkét fél, hogy mekkora pusztítást végeztek az ashtra-ak és ők maguk is megijedtek ettől. Ezután mindkét tábor feladta ezeknek a hihetetlen pusztító erejű fegyvereknek a használatát és visszatért ki-ki a saját vezéréhez.

Amikor Banugopan felismerte, hogy az isteni fegyverek még saját seregét is megbénították, illúziókeltő erejével elrejtette magát. A bhuta-sereg pedig visszatért táborába, hogy megpihenjen egy kicsit. Banugopan egy váratlan pillanatban bedobta közéjük a Maayaashtra-t, amitől mindenki elveszítette az eszméletét.

Banugopan megkötözte és az óceánba dobta őket, majd visszatért városába. Murugan az Ő Veelayutham-ját küldte, hogy megsemmisítse a Maayaashtra erejét. A megkötözött bhuta-k pedig kikerültek annak hatása alól, kiszabadultak kötelékeikből és ismét szabadok voltak. Felébredtek és hálálkodva imádták a Vel-t.

Veera Bahu pedig egy olyan tervvel állt elő, hogy a bhuta-sereggel kirabolják az asura-várost, még mielőtt Banugopan a harcot onnan elindíthatná. Ekkor a bhuta-k megkezdték hadicselüket és tűzbe borították az egész várost. Soorapadman viszont óriási esőfelhőket hívott, melyekből eleredt az eső, a tüzet eloltotta, a város pedig megmenekült.

Sooran második fia, Agnimukan következett, hogy csatába keljen az ellenséggel. Sikerült is megölnie Soorapadman fivéreit. Még Kaali-t is megidézte, hogy imádkozzon Hozzá, hogy támadásait sikerre vigye, áldásával. De Veera Bahu Kaali-t is visszaverte, majd a Viirabadra ashtra-val megölte Agnimukan-t.

Veera Bahu ekkor értesült testvérei haláláról. Dühében írt is egy levelet Yama-nak, íjával pedig kilőtte azt egyenesen a Yama Lokam-ba. Amikor Yama meglátta a levelet, figyelmeztették. Személyesen igyekezett a helyre, ahol a Veera-fivérek holtestjei feküdtek. A lelkeik azonban a Himálajában voltak. Yama arra kérte Őket, hogy jelenjenek meg Veera Bahu-nak. Ekkor felébredtek, mintha csak álomból keltek volna fel és megölelték egymást Veera Bahu-val.

Yama elmagyarázta, hogy Ők nem mentek a Yama Lokam-ba, csak a Himálajában időztek, hogy ott áldott boldogságban fürdőzzenek hosszasan. Veera Bahu pedig engedélyezte Yama-nak, a halál urának, hogy visszatérjen birodalmába, a Yama Lokam-ba.

Agnimukan halála után, Sooran másik háromezer fiát hívta, akik különböző rasszok keveredéseiből születtek, hogy új, óriási hadtestté egyesüljenek. Volt egy Deva-parancsnok is, akit Vijayan-nak hívtak. Egy isteni íjjal volt felszerelkezve, egy tegez nyíllal, melyet még Shiva-tól kapott. Birtokolta a Lakshmi kataaksha-t is.

Vijayan megpróbálta lefejezni mind a háromezer asura-fit, de a fejük újra és újra visszanőtt. Aztán meditációba merült és elméjébe idézte Murugan-t, Aki meg is jelent hamarosan. Megkérdezte Murugan-t, hogy miért történik mindez. Ő pedig elmesélte, hogy ez az áldás még régebbi időkből származik, Brahma-tól. Ezt azzal lehet megtörni, ha egyetlen nyíllal, egyszerre fejezi le a háromezer harcost. Ekkor Murugan átnyújtotta Vijayan-nak a Bairava ashtaran-t.

Elhajította feléjük és egyszerre lehullott Sooran összes fiának a feje.

Ezután Sooran főminisztere indult hadbaaz 'Ashta Dik Gajam'-okból álló elefántsereggel. Az 'Ashta Dik Gajam'-ok azok az isteni elefántok, melyek mind a nyolc kardinális irányba állnak egyszerre és az egész világegyetemet tartják a hátukon. Ők egy óriási teknősön állnak. Ők Pushpadhantam, Airaavatham, Pundhaarikam, Kumudham, Saarvabuumam, Anjanam, Supraphiipam és Vaamanam.

De Veera Bahu elpusztította azt a sereget is, az Ashta Dik Gajam-okat pedig felszabadította szolgasorukból.

Banugopam pedig harmadik alkalommal is csatába indult. Egy óriási szélvihart hozott létre, melynek közepéből minden irányba záporozott fegyvereivel. Veera Bahu a Vignyana ashtra-t küldte ellene, mely megtörte azt a maayaa-t. Később Veerabahu levágta először Banugopam két karját, majd a fejét is, így őt is megölte. Murugan ezután megáldotta Őt, hőstetteiért. Régi időkben volt egy szokás, hogy elolvasták a 'Banugopa Vadham' fejezetét azért, hogy győzelmet nyerjenek és elérjék kívánságuk gyümölcsét.

Banugopam bukása után Singamukkanasura ment csatába. Ő Sooran öccse volt; ő volt az egyik, aki azt tanácsolta Sooran-nak, hogy engedje szabadon a Deva-kat és éljenek békében. Neki volt egy különleges fegyvere, a Maayaa Paasam.

Meg kell jegyezni, hogy az asura-k nagyon ügyesek az illúziókeltésben, hallucinációknak, elme elkábításának, bolondításnak és kábításának keltésében. Amikor a Kanda Puranam-ot olvassuk, melyben a csata hihetetlen részletességgel van leírva, láthatjuk, hogy rendszeresen végeznek pszichikai szintű hadviselést is. Az ellenséget nem csak megtámadják, hanem aláássák a tudatosságukat, elbátortalanítják, lealázzák őket, hencegnek, stb., különböző pszichikai technikákat is alkalmaznak. A csaták előtt és közben is, mindig buzdító beszédeket is tartanak.

Mert még a nagyobb kaliberű hősöket is el lehet bátortalanítani, szívüket elgyengíteni. Aztán egyszerre csak jön valaki, aki képes újra bátorságot tölteni beléjük. Ez egy olyan művészet, melyet különös ravaszsággal hajtottak végre. Számos hasonló példát találunk a Mahaabhaarata-ban is. A puránikus karakterek képesek voltak egy már eleve vesztésre ítélt háborút, puszta szavakkal, győzelemmé változtatni. Vagy maguk a puraanika-k is képesek voltak ezeket a szavakat a hősök szájába adni.

Singamukkan így igázta le Veera Bahu seregét, a bhuta- és a deva-seregeket, majd a Maayaa Paasam szolgájává tette, Udhaya Giri-be hajítva Őket, onnan, ahonnan a Nap felkel. Majd a Hemakuta-hoz ment, hogy egyenesen Muruga-val ütközzön meg. Murugan jött szembe Singamukkan-nal, hogy csatába vonuljon ellene. A Kanda Puranam élethű képet fest erről. Tömören: „Murugan a Brahma-tól kapott lábbelijében volt, ragyogott harciszekerén, melyet Vaayu Devan hajtott. Vishnu és Brahma követte Őt, Devendran pedig hűsítette egy chaamaram-mal. A többi Deva pedig követte Őt, érdekes legyezőkkel legyezve Murugan-t. Surya és Chandra tartották a Királyi Napernyőket.

Agni Devan egy fáklyát tartott kezében. Yaman is követte, gyönyörűen kidolgozott kardjával. Nirudhi fújta a Kaahala Vaadhyam-ot. Varunan a csodálatos KaalaanJi-kókuszdiót, bételleveleket, stb., cipelte. Kuberan pedig egy arany bétellevél-ékszertartót. Isaanyan egy óriási Suulam-ot hordott.

Az összes zeneszerszám együtt zenélt, Naarada és a Rishi-k pedig énekeltek. Az isteni kaatiyakkaarar-ok – kikiáltók és bemondók – hangosan olvasták fel Murugan hőstetteit és hadi eredményeit. A bhuta-harcosok hadimenetelés közben mutattak be különböző harci mutatványokat fegyvereikkel.

Murugan birtokolta a Koolaahalam-okat is – a Bhakta Jana Koolaahalam-ot és a Vidhva Jana Koolahalam-ot. A háború alatt a Samaata Koolaahalam-ot mutatta be. Állítólag Murugan ezen Koolaahalam-aspektusai mind Murugan áldását hozzák el. Mindezt tehát azok számára és hasznára részletezik ennyire, akik hisznek ezek áldásában.

A csatában Murugan megsebezte Singamukkan sebezhetetlen mellkasát a vajraayutham-mal, így őt is legyőzte. Minden harcosát feltámasztotta, Akiket Singamukkan megölt. Kiszabadította Veera Bahu-t is, a bhuta- és deva-seregeivel, Akik a Maayaa Paasam fogságában voltak addig. Tehát ez a fejezet is az ellenség feletti győzelemről szól.