Bevezetés, a szerző és munkája

A hinduizmusban a Puraana-k nagyon fontos szerepet játszanak. A Puraanak történetek és legendák gyűjteménye, összeállítása. Ez azonban így rendkívül elnagyolt. Valami olyasmi lehet, mint a Tudás különböző ágainak enciklopédiája. A különböző történetek azonban beleszövődnek a Puraná-k összességének szövetébe.

A puraana vallásos tudást foglal magába, Védikus tudást és tudományt, különböző korok technológiáját, háborúkat, politikát, földrajzot, szertartásokat, filozófiát, nyelvészetet, etikát, viselkedési szabályokat, jogot, dharmát és még sok-sok más dolgot.

A világegyetemet és teremtményeit írja le; az ezekben lévő különböző világokat, egyes világok kontinenseit és országait, ezen világok lakóit, népeket és nyelveket, dinasztiákat és ezek eredetét, királyok leszármazási vonalait, egy-egy ország történelmét és királyait.

Az egyes történetek ugyanúgy tartalmaznak al-történeteket, kis-történeteket és mikro-történeteket. Az ősi magyarázók nem is igazán tudhatták, mit adnak át, mivel hiányzott azok technológiájáról szükséges tudásuk, sok-sok galaxissal arrébb és nagyon távoli múltban. Az eredmény pedig valami olyasmi lett, melyet a legvadabb képzelőerő tud csak megalkotni. Mégis nagyon jól használhatóak és előnyökhöz lehet jutni e történetek által.

A Puraana-k íróit Puraanika-knak nevezik. A Puraana-k némelyike gigantikus méretű. A Skanda Puraana több, mint 100.000 verből áll. Van 18 fő és 18 al-Puraana. Ezektől eltekintve megszámlálhatatlanul sok „shtala puraana” létezik. Állítólag Vedha Vyaasa csak a második helyezett összes al- és fő Puraana-jával. Ő állítólag Narayana inkarnációja volt a Dvapara yugam idején. Valamikor réges-régen állítólag vedha-k ezrei léteztek. Vyaasa-nak köszönhetően lettek össze rendezve ezek a négy Vedha-vá – Rig, Saama, Yajur és Aharvana Vedha-k. Majd ebből az óriási forrásból állította össze a 18 Puraana-t.

Skandha Puraanam:

Ezekből, a Skandha Puraanam (vagy Kandha Puranam) az egyik, melyet „Samhitha”-knak neveznek és 6 könyvből áll, 100.000 verset tartalmazva.

• Sanathkumaara samhithai – 55.000;

• Suutha samhithai – 6.000;

• Brahma samhithai – 3.000;

• Vishnu samhithai – 5.000;

• Sankara samhithai – 3.000;

• Saura samhithai – 1.000.

A hat könyv alosztályokra van osztva, 50 kaandam-ra. A Sankara samhitai egy „Siva Rahasya Kaandam” nevű alegységre is fel van osztva, mely 13.000 shloka-ból áll. Ezek az elegységek további al-kaandam-ra van felosztva:

• Sambhava;

• Aasura;

• ViiraMahendra;

• Yuudha;

• Deva;

• Daksha;

• és Upadesa.

Murugan történetét ebben a hét szekcióban mesélik el. A Tamil Kandha Puranam-ról olvashatunk itt egy összeállítást, melyet Kachchiyappa Sivachariyar készített. Egy rövid beszámoló a Tamil Kandha Puranam-ról...

Thondai nadu egyike Tamilnadu 12 régiójának. Jelenleg az Észak- és Dél-Pennar közötti területen helyezkedik el. Ez 24 Kottam-ra volt felosztva, mely később a Pallava Birodalom székhelyévé vált.

Thondai nadu fővárosa Kanchi volt, mely egyike a világ legősibb településeinek. Már Buddha ideje alatt is ősinek számított. Egy híres szanszkrit mondás szerint:

„Férfiak között – Vishnu;

A virágok között – a jázmin;

Nők között – Rambha;

Városok között – Kanchi;

Ezek a leghatalmasabbak mindenek között.”

Kanchi egy óriási város volt, mely mára rengeteget veszített eredeti méretéből. Sőt, a huszadik századi nagy népességrobbanás és a beköltözések fejlődésével is messze lemaradt eredeti ősi méretéhez képest. A város különböző vallási csoportok szerint volt felosztva: Siva Kanchi, Vishnu Kanchi, Jina Kanchi, Buddha Kanchi és más egyéb területekre, a harcosok számára, a művészeknek, dolgozóknak, üzleti negyedre, a Birodalmi Palotára, a királyi családok palotáinak negyedére, fontos hivatalnokok számára és kereskedői nagyságoknak is. Tamilnadu bejáratában ez volt a legfontosabb város, gigantikus nagyságával és hatalmas erejével.

Külön negyede volt a saiva-knak, a vaishnava-knak, a jaina-knak és a buddhistáknak. E mellet rendkívül fontos központja volt a város a Shakta-knak – Shakti híveinek is. Különböző saiva irányzatok központjai is itt helyezkedtek el, úgymint a Kaapaalika-ké, a Mahavratha-ké vagy a Bairava-ké.

Volt itt egy Kaumara-központ is, a KumarakOttam. Kanchi volt az oktatás központja is. Még kínai buddhista tudósok is érkeztek ide tanulmányokat folytatni. A Brahmin-ok számára külön egyetem létezett, melyet Kartikai-nak neveztek.

A Kumarakottam-ban volt egy Sivachariyar papja, akit Kalathiyappa Sivachariyar-nak hívtak. Az ő fia volt Kachchiyappa Sivachariyar. Kiváló előadója volt a tamil és szanszkrit nyelvű verseknek és e mellett nagyon találékony költő is. Muruga lelkes híve volt.

Egyik éjszaka, álmában megjelent az Úr Murugan és e képpen utasította: „Az életrajzunk a Siva Rahasyam-ban van elbeszélve, a szanszkrit Skanda Purana-ban, a hat Kantam közül az elsőben van leírva, a Siva Samhitai-ban. Készítsd el a Déli Tamil Könyvet, melynek neve legyen Kandha Puranam!”

(„A mi életrajzunk” - azt jelenti, hogy Murugan életrajza. Istenek, királyok, Guruk és más hasonló kiválóságok, mindig többes számban voltak címezve. Ez előfordul az angol nyelvben is, melyet „Királyi Többes”-nek mondanak, mert a királyt is hasonlóképpen címzik meg - „Queen's English”).

Muruga megadta a könyv első versének első két szavát is: „thigada cakkaram”. Kachchiyappa felébredt és érezte, hogy elárasztották a gondolatok. Leült az Úr Muruga szentélyéhez („sannidhi” – Isten jelenléte), majd el kezdte megkomponálni a Kandha Puranam-ot. Minden nap száz verset írt pálmalevelekre („suvadi”), melyeket a szentély elé helyezett. Ezután hazament.

Másnap, amikor kinyitotta a suvadi-kat (pálmaleveken rögzített írások), látta, hogy javítások voltak benne, pontos helyeken. Így minden, amit írt, maga az Úr Murugan javította és hagyta jóvá. Mind a 10.345 vers eképpen íródott és lett rögzítve egy könyv hat kantam-jában. Kandha Puranam lett a címe.

Néha van, hogy a szerző ad egy címet a művének és mégis más címen emlegetik később. A Kamba Ramayana-t Kamban „Ramavathara”-nak nevezte el, de senki nem nevezi így.

Kachchiyappa egy, az alkalomhoz illő napot jelölt ki, hogy Thondai Mandalam összes költőjét és tudósát meghívja egy ilyen nagyszerű emberekből álló gyűlésre, melyen a könyvet nyilvánosan is bemutatja. Előbb Murugan-hoz végzett pooja-t, majd a Kandha Puranam könyvéhez is. Az első stanza-val kezdte:

„thigada cakkara cemmukam aindhulan

cakkada cakkarath thamarai nayagan

agada cakkara vinmani yavurai

vigada cakkaran meycpaddham porruvam”

Ahogyan olvasta e sorokat, a tudósok felálltak és a következőt kifogásolták: „Mi az a 'tigada cakkaram?' Honnan szerezte ezeket a szavakat és mi alapján kombinálta ezeket össze? Van ennek valami nyelvtani alapja? Tholkappiyam egyik munkájában sincs ilyen kifejezés említve!”

Kachchiyappa megdöbbent és nem tudott válaszolni sem: ezeket a szavakat maga az Úr Muruga adta. De rögtön kifogásolni kezdték ezt is. Majd Kachchiyappa ezt válaszolta: „Ó, ti, legnagyobbak a Tudósok között! Fogalmam sincs ezeknek a nyelvtani hátteréről, azonban Maga az Úr Muruga adta e kifejezéseket! Pusztán ezért kell elfogadnunk így, ahogyan van!”

Majd a tudósok válaszoltak: „Nagyon jó, legyen hát! Mindazon szavak, melyeket szerinted Ő adott, mutasd meg a nyelvtani hátterét! Máskülönben nem engedjük, hogy tovább folytasd és nyilvánosságra hozd könyvedet!”. A tudósok csapata ezennel távozott.

Kachchiyappa leborult Murugan sannidhi-je elé és bűntudattal hangosan sírásra fakadt: „Uram! Meg kell mutatnod nekik a nyelvtani alapjait annak, amit Te Magad adtál! Életemet a Te lábaid elé helyezem!”

Murugan ismét megjelent álmában és ezt mondta: „Ismét hívd össze a tudósokat holnap! Egy tudós fog jönni Cholzanadu-ból, aki majd bemutatja a kifejezés nyelvtani hátterét.” Kachchiyappa tehát ismét összehívta a tudósokat, mondván, hogy meg tudja adni, amit kértek.

Amikor mind összegyűltek, egy világos bőrű, kezében sivadi-kat tartó fiatalember ült a társaság közepén. A tudós, aki előző nap kifogásának emelt szót, megismételte magát. A fiatal tudós felet neki, a következőképpen: „Mi Cholzanadu-ból valók vagyunk. Itt van a kezünkben 'Vira Cholizyam' nevezetű suvadi, mely egy nyelvtani könyv. Te magad is ismered ezt a könyvet. A 'santhi patalam' 18. verszaka mutatja meg, hogy hogyan kombinálódik egymással az 'izakaram' és a 'thakaram' szó 'dakaram'-má. Nem ismered ezt a szabályt?” ('iz' + 'tha' = 'da'; 'thigalz thasa kara' = 'thigadaccakara')

A társaság egésze visszalépett, majd a következőket mondták: „Igen, mi mindnyájan ismerjük a 'Vira Cholziya'-t és tanultunk is erről a szabályról. Mégis különös, mert soha eszünkbe nem jutott volna így használni ezt a kifejezést.”. Az ifjú tudós ezután eltűnt. Mindenki felismerte, hogy az újonnan érkezett fiatal tudós, aki tisztázta a kétségeket, Maga az Úr Murugan volt, személyesen. Néhány nap múlva a könyv teljesen elkészült és nyilvánosságra lehetett hozni.

Az emberek, mind, akik Thondai Mandalam 24 kottam-jából gyűltek össze, egy rendkívüli ünnepséget szerveztek meg Kachchiyappa Sivachaariyar tiszteletére, akit díszes, elefántcsontból készült gyaloghintón hordoztak végig a városon, óriási körmenettel kísérve. Kifejezték felé minden elismerésüket és dicsőítették.

Kachchiyappa Sivachariyar olyan tanítványaival tanította meg ezt a könyvet, mint Gnyana Varodhayar és még sokan mások. Sok másolatát készítették el ők e remekműnek. Később valamikor pedig elérte Murugan Szent Lótuszlábát. A Puranam, melyet alkotott, még ma is él...

/Vidyalankaran Dr. S Jayabharati/