Skanda-Murukan kultusza a Tamilakam-ban

Az ókori Murukan imádata Tamilföldön

Murukant imádata már évszázadokkal Krisztus előtt jelen volt Tamilföldön. Az ősi tamilok részletekbe menően tanulmányozták a természetet, csodálták szépségét és arra jöttek rá, hogy léteznie kell egy Legfelsőbb Lénynek, aki mindezt a csodát irányítja, szervezi. Tekintve, hogy a Legfelsőbb Lény minden pillanatban keresztülhatol az egész világon, kantali-nak nevezték el. Tolkāppiyamban a Porulatikaramban a következő képpen utal a kantali-ra:
„Kotinilai kantali valli” – Ez a három hibától mentes jelenti Isten elhívását.

A Naccinarkkiniyar szerint a kotinilai a Napra utal; a kotinalai-k az univerzum létrehozásának és megsemmisítésének okai, ezért olyan valami, amely továbbra is független, érintetlen és formázatlan marad önmagában és minden filozófiát felülmúl; míg Valli a holdat jelöli.

A későbbiekben a tamilok úgy tekintettek a természet szépségének a túláradására, mint ami megkerüli, majd körülöleli a hegyeket, dombokat és láthatóvá válva megformázza a különböző istenségeket. A dombokon megjelenő isteni forma annyira vonzotta az embereket, hogy vöröses színárnyalata és fiatalos bősége alapján Cēyōn-nak nevezték el. Figyelembe véve a szépségét, fiatalosságát és édes illatát, mely belőle indult ki, úgy beszéltek róla, mint muruku-ról. Ezt a két nevet (kotinalai és muruku) rendkívül gyakran használják a Cankam-irodalomban.

A „Muruka”-név férfijelzőt kapott és így lett belőle „Murukan”. Később, amikor Tamilföldet négy felé osztották, a hegyvidéki vagy dombos területek irányító istensége a Kuriñci nevet kapta. A Murugan-imádat ősiségét másképpen is lehet magyarázni. A Cankam-időszak legősibb formáiban, az istenséget a fák árnyékába ültetett kövek formájában imádták. Ezt a formát „kantu”-nak hívták. A kantu-tiszteletre való hivatkozások a Tirumurukarruppataai és a Pattinappālai című művekben találhatók meg. A Pattinappālaiban szerepel, hogy a kantukat virágokkal díszítették és lámpásokkal világították meg. A kezdetekben úgy tűnik, hogy maga Murugan is jogot formált a kantu-tiszteletre. A Cankam-művekből tudjuk, hogy a katampu-fa (Anthocephalus katampu) szent a Muruga-kultuszban, ezért azokat „Murukan Katampan” néven tisztelik. Az ásatások azt bizonyítják, hogy a fatisztelet általános volt időszmításunk előtt. Nyilvánvaló, hogy katampu-fa tisztelete a korai tamilok között, szintén bizonyítja Muruga tiszteletének ősiségét.

A Baudhayana Dharma Sutra-ban Murugannak olyan neveket tulajdonítottak, mint Skanda, Sanatkumāra, Vishāka, Sanmukha, Mahasenā és Subrahmanya, stb. A Baudhayana Dharma Sutra a Kr. e. 4. századot megelőző időszakhoz tartozik. A Subrahmanya nevet is Dél-Indiában széles körben használják e munkában. Így azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Skanda-Murukan imádata gyakorlatilag egész Indiában jelen volt még a 4. század előtt.

A neolit ​​korban (a Kr. e. 3. század és az első század közepéig tartó időszak) Tamil Nadu-ban gyakori volt a holttestek tartályokban vagy kőurnákban történő tárolása, az eltemetésük előtt. Az ilyen típusú, kör alakú urnák nagy számban találhatók Tamilföld Adhichcha Nallur és Tinnevelly nevű kerületeiben. Néhány tudós szerint ezek mind a neolitikumból származnak. Ezek az urnák egyértelműen bizonyítják, hogy a Adichcha Nallur civilizációjához tartozó emberek Murukan imádatát gyakorolták. Murukan zászlóján egy kakas volt, a kezében pedig egy lándzsa. Adhichcha Nallurban tárták fel a vasból készült lándzsákat és fémtáblákat, rajtuk a kakasos jelvénnyel.

Mindent egybe vetve, sok a bizonyíték arra, hogy Murukan imádata már Krisztus előtt sok-sok évszázaddal létezett Tamilföldön. Az ősi tamil irodalmi művek kétség nélkül bizonyítják, hogy bizonyos jelvények, azonosító jelek és istentiszteleti helyek kizárólag az Úr Murugához tartoztak.

 

Kārttikeya-tisztelet Észak-Indiában:

A régészeti emlékek és az irodalmi művek arra engednek következtetni, hogy Kumāra imádata a kezdetektől fogva egyre nagyobb megbecsülést nyert Észak-Indiában. Murukan szent neve széles körben elterjedt egész Tami Náduban. Észak-Indiában az istenséget pedig olyan neveken ismerik, mint Kumāra, Swāmi, Mahasena, Skanda, Kārttikeya, Guha stb. A Skanda-tiszteletnek észak-indiai eredetűnek kellett lennie, a Védikus idők előttről. A Védikus időkban Skandát Agni-val társították.

Az Atharva Védában Skandát Agnibhu-nak, Agni fiának írják le, a Sathapata Brahmana-ban pedig Rudrának a fiaként szerepel. A Chandogyopanishad-ban szerepel az, amikor egyszer a bölcs Narada le volt törve és összetalálkozott Sanatkumārával találkozott, aki azt mondta neki, hogy Skanda az, aki a leghatékonyabban ad isteni fényt és bölcsességet. A Rāmāyana és Mahābhārata hőskölteményekben is részletesen van elbeszélve Skanda születésének története, a démon Tāraka megsemmisítése, a Krauńca hegy szétrobbantása és más történetek. A Rāmāyana Bālakanda-ban, Rama arra kéri a bölcs Kausika-t, hogy mesélje el a Gangesz folyónak és Skanda születésének a történetét, a tanult Kausika részletesen írja le Skanda születését.

A Mahābhārata Salliya Parvam-ban, Janameja tudakolózik Vaisambhayana-tól Skanda születéséről, melyet Vaisambhayana teljesít. A szanszkrit irodalmi irodalomban, a Maccapurānában, a Padmapurānában, a Mārkkandēyapurānában és a Vāyupurānában bõségesen találhatók még további utalások. Bizonyítékok vannak arra is, hogy Észak-India számos királya és császárja imádta az Úr Skandát. A Kuviska, kusán uralkodó idején préselt érmékre Kārttikeya jelképét helyezték. Hasonlóképpen a Yaudheyák szintén Kārttikeya jelképét ábrázolták érméiken, hátasállatával, a pávával. A Yaushadar ezüst érméin a hat fejű Kārttikeya alakja volt nyomtatva. Az I. Kumāra Gupta-dinasztiról köztudott volt, hogy mélyen tisztelték Kārttikeya-t. Kumāra és fia, Skanda, nemcsak azt a tényt erősítik meg, hogy a Gupták Kārttikeya hívei voltak, hanem e két név népszerűségét és hírnevét is, a Gupta-korszakban.

Továbbá gyakran előfordult a Gupta-érméken a páva képe is. Teljesen nyilvánvaló, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítottak a Gupták Kārttikeya-nak. Mahākavi Kālidāsa alkotta meg a Kumārasambhava című népszerű irodalmi művet, amelyben gyönyörű versekben írja le Kumāra születését.

Abban az időben a Kārttikeya-tisztelet Észak-Indiában fejlődött, Dél-Indiában pedig egyidejűleg, a Murukan-tisztelet virágzott. A keresztény korszak éledése idején, az észak-indiai hagyományok délre költöztek és Murukan-tisztelettel egyesültek, mintegy összefoglaló kultuszt teremtve, számos különleges vonással melyek kizárólag Murukanhoz tartoztak.

 

Murukan-tisztelet az ősi tamil írásokban:

Sok tamil írásban magasztalják az Úr Murukan születését, tekintélyét és isteni kegyelmét. Olyan Cankam-művek, mint az Ettutokai, a Pattuppāttu és a Tolkāppiyam, tele vannak a Murukan imádatához kapcsolódó információkkal. Az Ettutokai és a Paripātal korábbi időszakokhoz tartoznak. Az Ettutokai-ban, a Pattuppattu-ban, a Tirumurukārruppatai-ban és a Paripātal-ban a vidéki társadalmi körülmények leírásában Muruka tiszteletéhez tartozó rövid feljegyzések is találhatók.

Fontos figyelembe venni a Muruka-tisztelet társadalmi környezetét is ebben az időszakban, Tamil Náduban, ahogyan az le van írva az előbb említett munkákban. Tolkāppiyamban egy egy ilyen kiejelentés található: "a kék hegyvidéki világ Cēyōn uralkodásával". Itt Cēyōn Murukanra utal. Így dicsőítették Murukant, mint a Kurińci hegyes, dombos vidékének egyedüli elöljáró istenségét, a hegynek és a dombos vidékeknek. Egy mondás szerint, ahol hegyek vagy dombok vannak, Murukan ott lakik. Ez az oka annak, hogy Murukan, mint „kunrak kilavan”, azaz a Hegyek Uraként is ismert. A Tirumurukārruppatai Kunrutōratal című fejezetben Nakkīrar, a költő azt írja, hogy minden dombon Murukan látható táncos jelmezben (198-217). Bár Murukant kifejezetten a Kuriñci-vidékhez tartozó rangos istenségnek tekintették, az ősi tamilok Murukan-t még sem korlátozták le egy-egy térséghez tartozó istenséggé, ahogyan azt a Tirumurukārruppatai és más művek is kifejtik. Nakkīrar, költő az alábbi helyeket figyelte meg, ahol Murukkan lakik; ahol a Vēlan bemutatja Murukannak szánt táncát: az erdõkben, a parkokban, a ligetekben és a folyótorkolatoknál, a folyók és víztározók közepében. A Kuruntokai-ban, egy másik Cankam-korból származó munka egyik versében, az Úr Murukanhoz úgy könyörög, mint az egész Univerzum Urához. Ez a vers azzal a végkövekteztetéssel zárul, hogy az egész Kozmosz az Ő gondoskodása és védelme alá tartozik. A következő képpen éneklik meg a Pattinapali versében Murukan gyönyörű látványát, ahogyan uralma alá tartoznak a tengerpartok dombos ösvényei, melyek Ő maga ül:

„Összekulcsolt tenyerekkel,

Cevvēl, csuklóin ragyogó karperecet visel.

Fürge leánykákkal táncol,

Fuvolajátéka líraian dobban,

A nagydob mennydörög, a kisdob lágyan lüktet,

Ahogyan az ünnepély a széles utcákon folyik.”

Tehát teljesen világos, hogy korai tamil népek egésze a hegyek és dombok Murukanját imádta anélkül, hogy bármilyen különbséget tettek volna a tájak, vidékek között. Az ősi tamil irodalmi művekben a Cevvēl és a Cēyōn két nevet széles körben használják Murukan megjelölésére. Tolkāppiyam Cēyōn-ja Paripātal Cēy-je. A Cēy azt jelenti, hogy "fiú" "amaz" és "vörös arcszín". Ezek az irodalmi művek viszont Murukant világos bőrű istenségként tisztelik Cēy néven. Paripātal Murukanra utal Cevvēl néven is. Vēl Manmatan néven, a szerelem istene, mely azt jelenti: „férfiúi bátorság”. Ezért a Cēvvēl név úgy utal Murukanra, mint a tisztességes, merész és élénk fiatalember ideáljára.

Az ősi tamilok, amikor figyelték reggel a napkeltét, majd este a napnyugtát, látták a Nap vöröses sugarait, ahogyan a dombok lejtőit dicsőséggel beragyogták, elveszítették önmagukat az extázistól. Ezzel a festői szépséggel látták az Úr Murugant megérkezni pávája hátán ülve. Ez az oka annak, hogy Cēvvāl-ként imádták őt. Számos ősi tamil irodalmi műben a reggeli napkelte tüzes vörös sugarait hasonlították Murukanhoz vagy Cēyōn-hoz hasonlították össze. A Tirumurukārruppatai-ban Nakkīrar Murukan varázslatos formáját a vöröses Nappal hasonlítja össze és úgy dicsőíti őt, mint a láng kibontakozása. Ugyanez a Nakkīrar olyan imádkozást dolgozott ki az Úr Murukan felé, mint a Legfelsőbb Istenség felé. A Paripātal-ban a Cēvvēl testét a Nap sugárzó fényéhez hasonlítják, a különböző színárnyalatokat pedig tűzszekerének tekintik. Szintén a Paripātal-ban a Nap-halo-t Murukan hat fejéhez hasonlítja.

Az õsi tamil irodalomban a tánc, melyet Vēlan veriyatu vagy a Kuravai kūttu néven említettek, nagy hírnévre tett szert a Murukan istentisztelettel kapcsolatban. A Kuriñci hegyes-dombos vidékének férfi lakossága főként vadászokból állt. Legfontosabb fegyverük a lándzsa volt. Ezt a lándzsát az Úr Murukan elé helyezték, hogy életüket megvédje. Ezzel a cselekedettel Murukan, Vēlan („aki a lándzsát viseli”) néven vált ismertté. Az idő teltével, a sámán-vezér neve, aki a pooja-t végezte Murukannak, szintén vēlan-ná változott. Azok, akiket szerencsétlenségek és katasztrófák értek, azt feltételezték, hogy Murukan maga okozta őket, és a vēlan-tól kértek óvintézkedéseket. Azokban az időkben a vēlan más tudatállapotba kerülve, táncolni kezdett. Ezt a táncot "vēlan megbabpnázott táncának" nevezték el (Vēlan veriyāttu). A tánc magyarázata és arra való hivatkozások olyan művekbentalálhatók meg, mint a Kuruntokai, Akanānūru és Narrinai.

Murukan imádatát illetően, Akanānūru szerint, a táncos arénának az előírásoknak megfelelően kellett elkészülnie. A Vēl-t (lándzsa) kellett ott elhelyezni és díszíteni virágokkal és virágfüzérekkel. A Vēlan dícséretének éneklésekor, az aréna különböző körzeteiben játszott zenék összekeveredtek egymással. Az áldozati felajánlásokat a Vēlannak tették meg és vérrel megnedvesített fehér zabot szórtak mindenfelé.

Kuruntokai is megemlíti, hogy Murukan imádatakor, az egész táncteret teleszórták főtt zabbal, miközben a hívek táncoltak. Az egyik Cankam-műben Narrinai megemlíti, hogy a vēlant illatos katampa-virágok koszorúi díszítik, amelyek az esős évszak alatt végig virágoznak és ezekkel kérik Murukan áldásait. Murukan csak az őrült táncra ereszkedett le a táncterekre, hogy elfogadja a felajánlásokat.

A Tirumurukārruppatai-ban említik meg, hogy a táncot a hegyekből származó nõk végzik. A Tirumurukārruppatai tovább magasztalja a hegyi leányt, aki az imádatot végzi. Felemeli a kakasos zászlót, mely csillogós a fehér ghee-s fehér mustárral, virágokkal és főtt rizzsel (pori) volt megszórva. A pori bambuszkosarakba volt töltve, juhvértől átáztatva, szantálfa-pasztával, a színtéren pedig alari-virágok füzérei. Ezután áldásokat küldött a falvak lakóinak, édes illatú füstölők füstjét fújta szét és Kuriñci-dalokat énekelt.

Ez idő alatt a hangszerek kórusban játszották a sokszínű zenét. Ezután a Kuriñci-lány imádkozni kezdett, kérve az Úr Murukant, hogy jöjjön le a tánctérre. Murukan pedig örömmel fogadja el az eképpen ünneplő Kuravar-népek imáját és biztosítja őket arról, hogy azok célba érjenek. A Cilappatikāram Kunrakkuravai-énekeiben is vannak utalások a veriyāttu-táncokra. Cilappatikāram-énekben Kunrakkuravai elbeszéli egy anyáról, aki észreveszi lánya reménytelen szerelemmel teljes viselkedését és azt gyanítja, hogy Murukan maga az, aki elcsábította, majd kéri és meg is kapja a vēlan segítségét, amikor elvégzik a veriyāttu-táncot.

A kuravai kūttu szorosan kapcsolódik Murukan imádatához. A Mullai-ban (az erdők körzetében) a pásztorok táncolják a kuravait az Úr Murukannak. A hegyvidékeken a hegyi törzsek a kunrakkuravai-t mutatják be az Úr Murukannak. A Kuravai Kūttu-t hét, nyolc vagy kilenc leány járja körbe, miközben ujjaikat összefonva fogják egymás kezét és a dal ütemére táncolnak. A Pattupāttu-gyűjteményben lévő Mula említi (320-322. sorok), hogy a dombvidékek bennszülöttjei már reggel mámorító italokat fogyasztanak, megfogják feleségeik kezét, ütik az őzbőrből készült kis dobjaikat (ciruparai) és közben járják a kuravait a dombok tetején.

Ha bármilyen szerencsétlenség éri őket, a vēlan sámán-papok tudatják az emberekkel, hogy az Murukan haragja miatt volt. A szerencsétlenség kiküszöbölése érdekében a vēlan a kuriñci-virágok füzéreivel feldíszítve, kezében lándzsát tartva Murukant testesíti meg és elvégzik a szertartást. Maturaikkanci megemlíti (611-615. sorok), hogy a különböző színházakban fiatal lányok mutatják be a kuravai kūttut. Szintén Maturaikkanci mondja (96-97. sorok), hogy a tengerpart (neytal) asszonyi a kuravai táncolják a tengerparti körzetekben.

Nakkīrar a Tirumurukārruppatai Kunrutoratalban ismerteti a kuravai kūttu-ra vonatkozó részleteket. A veddák (vetuvar) hangosan játszanak a tontakam-on, a parai-n stb., miközben eltáncolják a kuravai kūttu-t. A veriyātum vēlan sámán-pap a mallikai- (jázmin) és ventalai-virágokat zöld kúszónövényekkel fűzi a füzérekhez és ezekkel díszíti a fejét. A fiatal leányok szintén eljárják a kuravai kūttu-t, összefűzve illatozó ünnepi virágfüzérjeiket egy nagy koszorúvá. Derekukra friss zöld levelekből szőtt viseletet vesznek fel. A vēlán sámán-pap is együtt énekel és táncol a lányokkal, amint azt a Tirumurukārruppatai említi (190-217. sorok).

A Cilappatikaram 24. Kunrakkuravai-énekében, a Murukant különböző formákban imádják. Ez az ének egy kombinációját adja a személyes költészetnek és könyörgéseknek. Madura városának lerombolása után Kannaki érkezik meg Tirucenkodu-ba. A nő ott marad egy teljesen virágbaborult neem-fa (vēnkai) védelmében.

Madurai védőistenének jóslata szerint tizennégy nap telt elKovalan halála óta. Kovalan leereszkedett a Mennyekből, alatta a földön pedig, Kannaki várta, hogy csatlakozzon hozzá, egy légi járművön felemelkedve vele vissza, a Mennyekbe. A hegyek, dombok férfiai és női, miután látták a párt szállni az égen, a kunrakkuravai táncot kezdték járni Kannakiért. Ebben a táncban az ő nagyságát dicsőítették. Más dalokat is énekeltek e mellett, melyek Murukanhoz kapcsolódtak. Így a vēlan veriyattu- és kuravai kūttu-táncán keresztül is nyilvánvalóvá válik Murukan hírnevének és népszerűségének, a falusi emberek között.

Bizonyos ősi tamil művek egymáshoz társítják a Murukan-tiszteletet és a tunankai nevű táncot. A Tirumurukārruppatai-ban írnak Murukan győzelméről ellenségei, Cūrapathman és démon-hordái felett. Amikor Cūran és démon-katonáit legyőzték, egy női démon (pēymakal) ette vérszomjas élvezettel a halottak húsát, a démonok hullahalmain. A Tirumurukārruppatai (45-56-as sorok) részletesen leírja ezt az ördögöt, aszott hajával, szabálytalan fogaival, vöröses szemeivel, mely a dühtől szikrázott, durva bőr, kegyetlen testtartásával, ahogyan lenyeli a húst a csatatéren, ahol Cūran-t legyőzték. A szenvedélyes étkezés közben extázisba esett Murukan hőstettétől és eljárta a csatatéren tunankai kūttu-táncot.

Nallantuvanar Paripātal hatodik és nyolcadik strófái arra utalnak, amikor kisebb családok, csekélységekről tesznek esküket az Úr Murukanra. A nyolcadik strófában egy hajadon lány a következő szavakat intézi az ő hőséről, hogy szeretne a felesége lenni (65-66. Sor): „Könyörülj rajtam. Ha azt az esküt megszeged, melyet Murukan jelenlétében tettél, az Ő éles lándzsája fog elpusztítani téged.” Ezekből az tűnik ki, hogy az ősi tamilok rettegtek az esküszegésből eredő csapásoktól.

Paripātal nyolcadik strófája (103-108. sorok) azt mutatja be, hogy az imádságok és istentiszteletek sokféle formáján részt vesznek azok a fiatal lányok, akik jó férj után sóvárognak; vagy azok az asszonyok, akiknek férjei távoli vidékekre mentek pénzt keresni családjuk számára és gyors, eredményes, biztonságos hazajövetelüket szeretnék; valamint azok a nők, akik régóta szeretnének gyereket.

Az ősi tamilok későbbi korszakaiban, az ősi Legfelsőbb Istent, Murukant és az észak-indiai  Kārttikeya-t egyre inkább társították egymással. A Tirumurukārruppatai, A Paripātal és a Cilappatikāram is bőségesen támasztja alá ezt a nézetet.

Az Úr Murukan először hatfejű istenségként jelenik meg dicsőséggel, a Tirumurukārruppatai Tirucciralaivāy című szakaszában. Nakkīrar sorra magyarázza a hat fej jelentőségét és feladatukat. Murukan hat arca: az egyik megvilágosítja a kozmoszt, amely a sötétségben van; második arca bhaktáit közelíti meg, meghallgatja a bajaikat, és áldásban részesíti őket; harmadik arcával a védikus rutuálékatvégző brahminokat áldja meg jóléttel; a negyedik arc megadja a Valóság ismeretét és mint a hold, fényt áraszt minden irányba; ötödik arca határozottsággal, akarattal és dühvel elpusztítja az ellenséget, feláldozva őket a csatatéren; és a hatodik arc örömmel telve élvezi Valli, a hegyek-dombok lányának (Kuravan) társaságát. Így írja le Nakkīrar a hat arc Isteni Dicsőségét.

Ebben a szakaszban kapcsolódott össze az észak-indiai hagyomány a dél-indiai Murukan-hittel. Murukan hat bájos arccal jelent meg és a kuriñci-lakosok (hegyek-dombok lakói) mindenüket Murukan tualjdonának tekintették, melyeket az Ő tizenkét kezébe helyeztek: a lándzsát (vēl), a kardot (vāl), a dárdát (itti), a csákányt (kōtali), kecskét, a pávát, a szarvast és a többi szimbólumot, hogy szabadon rendelkezzen felettük. Úgy énekeltek tizenkét válláról, hogy azokat a vadászó törzsek mulavu hangeszeréhez hasonlították.

Előadták azoknak a sérüléseknek a helyeit, melyeket a csatában szerzett az Úr Murukan és énekeikkel dicsőítették a győzelem sebeit, melyek egész testén el vannak szórva. Járművének az elefántot tették meg, mint az állatvilág leghatalmasabb teretményét, abban a régióban. Házastársul adták Neki Valli-t, a hegyi törzsfőnök lányát.

A hódolat jeléül megszórták Őt olyan illatos és szép virágokkal, mint a kuriñci (Gloriosa superba), kantal, katampu és vetci, melyek bőségesen nőnek ott, a dombok között. Felkínáltak Murukannak mézet (tēn), kölest (tinai), kecske vérét, stb. ly módon a központi dombok lakói Murukant mindennapi használati tárgyaikon keresztül is látják, az észak-indiai és a dél-indiai hagyományokat ötvözve. A Tirumurukārruppatai, Paripātal és Cilappatikaram, Murukan születésének magyarázatakor, követik a szanszkrit irodalmi változatokat. Ennek alapján a Tirumurukārruppatai úgy dícséri születését, mint az Isteni Gyermeket, Isten Fiát, Akit a hat Krttikā-szűz nevelt; Palaiyol Fiát, aki gyönyörű ékköveket visel; a nagy hegyek Istennőjének Fiát; az Istenek Hadseregének vezérét, stb. Még a nyolcadik strófa is, szórványosan, különböző változatokban említi Cevvēl születését.

A Cilappatikāram-ban Murukan születését úgy magyarázza, mint aki a szent és gyönyörű Saravana Poykai (nádas tó) partján lévő anyák tejét itta, kezében lándzsát tartva (Kunrakkuravai). Mindhárom munkában azt találjuk, hogy Murukant az Úr Civan-nal (Síva) kapcsolják össze. Olyan utalásokat is találunk Róla, hogy „Isten Fia, Aki a banyan-fa alatt ül”, a Tirumurukārruppatai-ban (258. sor); aki Holdként született a Kéktorkú Istenség számára, a Paripātal-ban (7. sor); és a Banyan-fa Istenének fia, a Cilappatikāramban (Kunrakkuravai 13-15).

A dél-indiai hagyományokban, az észak-indiai befolyás eredményeképpen, a tamil irodalmi művek Valli-t tették Murukan hitvesévé, Devasenā (Teyvayānai) pedig az észak-indiai Kārttikeya királynője. Az első házastársa, Teyvayānai, Indira lánya és északi eredetűnek tekinthető, míg második társa Tamil Nadu földjének szülöttje, a kuravar törzsfőnök lánya.

A Paripātal kilencedik strófájában Nallantuvanar azt állítja, hogy Murukan beleszeretett Valli-ba, és feleségül vette őt. Amikor ezt Teyvayānai megtudta, dühös lett és sírni kezdett, majd türelmét elveszítve, viszálykodni kezdett Valli-val. Kis humorral fűszerezve írja le, hogy Valli és Teyvayānai úgy zúgolódott egymással, mint amikor a pávák veszekednek vagy a papagájok ricsajoznak, a méhek összecsapnak egymással – a szűzek úgy ellenségeskedtek egymással, de végül Valli került ki győztesen.

Kamil V. Zvelebil, aki alaposan tanulmányozta ezt a strófát, a következőt írja le: "A veszekedés az őshonos tamil földhöz tartozó Valli és az idegen tájról érkezett Teyvayānai között zajlott. Ez a két szembenálló kultúra közötti konfliktust mutatja be, mely összecsapást eredményez a szanszkrit és a tamil nyelv között is; szintén demonstrálja a titkos szerelem (titkos egyesülés a szeretők között) és a nyílt házasság (házastársi hűség) közötti háborút; a szeretők közötti szerelem és vágy között.”

Ebben az időszakban látjuk a Murukan-imádat, a tamilok számára olyan fontos vēlan veriyāttu- és kunrakkuravai-procedúráinak összekeveredését is a Védikus alapelvekkel. Ezzel a Murukan-kultusz egy magasabb szintre lépett. Ezek a jellegzetességek kiemelkedő szerepet töltenek be a Tirumurukārruppatai Tiruverakam szakaszában. A magas rangú ősökkel és nagy tudással rendelkező brahminok, akik kitűnnek jellemükben, a Tiruverakam-ban szerepelnek. A négy Védában járatos, 48 éve cölibátusban élő brahminok itt a Védák mantráival dicsőítik Murukant, vallásos himnuszokat énekelve Hozzá.

A Tirumurukārruppatai-ban áll, hogy kimondják a sadāksaramot, a hatszótagú mantrát és illatos virágokat szórnak szét imádkozás közben. Ez Murukant óriási örömmel tölti el és rezidenciáját Tiruverakan-ba teszi át (177-189. sorok). Palamutircali körzetében úgy dicsőítik Murukant, mint a brahminok gazdagsága (263. sor). A Paripātal (14. vers, 27-28. sor) Murukanról az tírja, hogy egyedülálló hírnévnek örvend. Ezért nyilvánvaló, hogy a későbbi időszakokban a Védikus hitvilág egyesült a Murukan-imádattal. Ennek a változásnak köszönhetően, a tamilok között népszerű vēlan veriyāttu, kunrakkuravai stb., az idõ múlásával, kivesztek a gyakorlatból.

Cilappatikaramban a hajadon lányok a kunrakkuravai táncban vettek részt. Ugyanakkor a Cilappatikaram Katalatukatai dalában Ilankovatikal bemutatja a tuti- és a kutai-táncokat (kūttu), melyeket a nép mutat be, imái során. Ezek a táncok a királyi hagyományhoz tartozóként jelennek meg.

Ilankovatiakal szerint Murukan megsemmisítette Cūran-t, melyre a démon hívta ki Őt. Az asura az óceán közepén lévő hullámamokat használja a színházaként, hogy bemutassa a tuti kūttu-t, melytől az asura-k is szenvednek és fegyvereik elpusztítása után, egy napernyőt tartva maga elé végzi el a kutai kūttu-t.

Tehát a Cilappatikaram-ban látjuk, hogy a vēlan veriyattu és kunrakkuravai népi táncai mennyire nevetségessé válnak, amikor összehasonlítják a Kaumara-tisztelet tekintélyes Védikus formáival; majd megfigyelhetjük, ahogyan bevezetik az imádság királyi formáit. Azt is megfigyelhetjük, hogy a vaisnava költő-szent Nammalvar ostorozza a népi táncokat, mondván, hogy amikor az étel rodhad, mi haszna a rágásnak, evésnek? Mivel a veriyattu táncok különböző formái nem kapják meg a Védikus formák imádatának presztízsét, idővel eltűntek.

Hajlamosak vagyunk arra a következtetésre is jutni, hogy Murukan védikus fejlődése mellett alakult ki templomai körül kialakult szokások és azok népszerűsége. A Tirumurukārruppatai (Nakkirar) említi a Hat Szent Helyet (Aaru Padai Veedu), Tirupparankunram-ot, Tirucciralavay-t, Tiruvavinankuti-t (Palani), Tiruverakam-ot, Kunrutorādal-ot és Palamutircolai-t.

A Murukan-imádat kezdetben, a fák alatt elhelyezett lándzsák kantu-tiszteleteként ismert. A Cilappatikaram kilencedik dalában a lándzsa imádatára hivatkoznak, nem pedig a Murukan szoboréra. A brahmin nő, Malati útja, aki elhunyt fia testét a vállain vitte magával, azt jelentette, hogy egymás után meglátogatta a templomokat ; e misszió során említést tett róla, hogy elment a Vēl templomába (Kanatiram Uraita Katai, 11. sor). Ez is bizonyítja, hogy léteztek templomok kizárólag Murukan imádatához, és hogy a Murukan-imádat nagyon elterjedt és népszerű volt Tamil Nadu-ban.

Így tehát, Tamilföldön párhuzamosan zajlik a különböző Murukan-templomok kultuszának és a Védikus gyakorlatok fejlődése. Murukan, aki a dombokat járva táncolt, átkelt az óceánon, hogy annak hullámain folytassa tovább, majd letelepedjen az óceán közepén. Az Akkanuru 266. verse énekli meg ezt a festői szépséget, ahogyan a Cēy-fiú a fényes lámpaként ragyogó hullámokat választja lakóhelyéül. Puranaru a következőképpen írja le Murukan ragyogását a Tiruchendur templomban: „Centil-ben, ahol az óceán fehér habjai felcsapnak, ott találod a csodálatos szépségű kikötőt, a Vēl-lel megragadva.” (Puram 55)

Murukan hat szent helye a Tirumurukārruppatai-ban van leírva, hat hadi táborra utal (patai vĎtukal). A Tirupparankunram-ot a Paripātal és a Cilappatikaram dicsőíti. Mindezek arra utalnak, hogy a Murukan-imádat Védikus formái az ősi tamilok késői korszakának közepén fejlődnek.

 

A Murukan-imádat a Pallava-korszakban:

Ez az időszak, amelyet az indiai történelemben, különösen a dél-indiai történelemben a vallási mozgalmak időszakaként dicsőítettek, számos változást látott a vallási szerveződésekben. A keresztény korban Tamil Nadu-ban az észak-indiai befolyás kezdett el erősödni. Az olyan vallások, mint a buddhizmus, a jainizmus és a brahminikus hinduizmus, valamint olyan istentiszteleti formák, mint a saiva- és a vaisnava-kultuszok, valamint az i az eposzok és a puranák irodalmi művei jelentős befolyást gyakoroltak. A purāna-k történetei, az oktatási intézményeken keresztül, népszerűek lettek a tamil folklórban. A Pallavák idejében ezek terjedelme óriásira növekedett.

A saiva és vaisnava tanok, Pallava-időszakban gyakorolt hatására, az ősi tamilok által annyira dédelgetett és dicsőített Murukan-imádatot elnyelte a saiva vallás. Ebben az időszakban a Tiruvarankunram-ban, a Murukan templomot Sivan-templomává alakították át. Tiruñānacampantar és Cuntarar úgy tekintették Tiruvarankunram-ot, mint a Siva imádat helyszínét, és külön himnuszokat énekeltek Siva tiszteletére. Még Tirunavukkaracu Nayanar is Sivant imádja és Őt dicsőítve énekli, hogy az Istenség, mindenható lakója a Tirupparankunram-szentélynek, ahol a bhakták énekelnek és táncolnak.

A saiva szentek himnuszaiban Murukan Sívához kapcsolódik. Campantar Sívát úgy énekli meg, mint Kumaravēl Atyja, Kumaran atyja, Cuvāmi Atyja, a pávát meglovagló atyja, a Nagy Murukan Atyja stb. Hasonlóan, Cuntarar énekel úgy Murukanról, mint „aki Cūran-t az óceánban legyőzte”, az Ő Atyját, aki az óceánokat szárazra emelte, Centan atyja, a Murukavēl pávara felszálló atyja, stb. Szent Manikkavācakar dicséri Civan-t Kumaran atyjának, az Isten Vēlan atyjának stb. Az első három Saiva acharya himnuszaiban bőséges utalást találunk Murukanra. Manikkavacakar himnuszai között azonban már kevesebbet.

A Murukan szent nevei: Arumukan, Kumaran, Centan, Maintan, Vēl, Mayirti, Murukan, Vēlan, stb. Murukan nevei közül Cuntarar és Tirunavukkaracu Nayanar, elsőször a Cettiyappan és a Saravanan neveket használják legtöbbször, himnuszaik készítésének kezdeti szakaszában. Cantampar himnuszaiban találunk először olyan utalásokat, hogy Murukan az Úr Síva teremtette a deva-k ellenségeinek megsemmisítésére. Campantar énekel az Úrról, aki megalkotta az ifjú Kumaran-t, aki véget vetett a deva-k sanyargatásának, Cēntan megalkotásával és aki megáldotta Arumukant, hogy megszülessen. Murukannak a Cūran feletti győzelmét számos helyen megtalálhatjuk. Cuntarar dicsőítii Őt, mint Cettiyappan, aki legyőzte az óceánról felemelkedő Cūran-t, a Tanult Valóságot, és mint Murukant, aki megsemmisítette Tārakan-t, aki kábítószerek és alkoholtartalmú italok élvezetének rabja volt, és aki feldühítette a nagy óceánt.

Az első három szent sok helyen hivatkozott a Vēl fegyverre, a kakasos zászlóra és a pávára. Cuntarar ironikusan írja le, hogy bár Civan Fia, Murukan feleségül vette a hegyi törzsi vezető, Kuravan lányát, kérve, szorgalmazva, hogy dicsőítse Őt, látszólag megalázza.