Muruganról (Skanda), az örökifjú és mindig győztes istenségről szóló dél-ázsiai dalok, irodalmi művek és legendák gyökerei jóval régebbre nyúlnak vissza, mint ahogy azok megjelentek. Különböző tanokban, mítoszokban, legendákban, rendszeresen megjelenik a történelem előtti időktől kezdve napjainkig, különböző formákban, néha kisgyerekként vagy ifjúként, majd Guhaként, a Misztikusként, ahogyan Neki tetszik. Ő mindig „itt és most” van (tamilul: ippoó-ingé), benne a térben és időben vagy azon túl.

Manapság dél-indiai és srí lankai istenként ismert, de ősi szanszkrit megközelítésben Észak-Indiában is megtalálható Kartikéjaként („a Plejádok – azaz Kartikkák – szülötte”) vagy Skandaként („a szökkenő”, utalva születésének körülményeire). Indiában, a Gupta-korszakban, egészen a védikus időkig, Ő volt a legnépszerűbb istenség.

Megszámlálhatatlanul sok évezreddel ezelőtt, ez a pán-indiai isten volt a szeretet, a háború, az ellenmondásosság és a misztérium istene, Aki bájosan gyakorolta kegyeinek gyakorlását milliónyi fiatalnak és öregnek, városinak és falusinak, szegénynek és gazdagnak, még ma is, a millenium hajnalán.

Csakúgy, mint maga Murugan, a Murugan-bhakti is nagyon hosszú ideje jelen van a világban – az ősi Tamil Szangham énekelte az Ő dicsőségét és mondta el másoknak, hogy hogyan szerezhetik meg bőséges dicsőségét („arul”). A szanszkrit bhakti-szó valójában azt jelenti, hogy „részt venni” vagy „belevonódni” (habár a korai keresztény misszionáriuok „odaadásként” értelmezték) és ennek gyökerei nem egészen Észak-Indiából, hanem a dravida Délről is származik, ahol Murugan akkor is uralkodott és most is uralkodik.

A bhakta olyan spirituális rajongó, aki nem csak dicsőíti Isten vagy pusztán megfigyelik, hanem beleolvadnak, egyesülnek Vele. Az ősi dravida bölcsek és látnokok kétségtelenül mind Muruga bhaktái voltak. Tiru Vilaijaadal vagy Isteni Színjáték, de a résztvevők is erőteljesen mélyen belevonódnak. Bármilyen is legyen valakinek a kulturális vagy vallási háttere, még ha a Murugan iránti bhaktija csak alkalmi is, biztos, hogy érezni fogja Skanda-Murugan érintését és a szivárványt, amely összetartja a különböző spirituális utakat, melyek mind Felé, mint Legfelsőbb felé tartanak. Aki foglalkozik Vele, kicsit is elmélyül a Róla szóló történetekben és szívébe fogadja legalább egy kicsit, részesül a Murugan Bhaktiban és Ő hálából, finoman el kezdi átalakítani kilátásainkat az életre.

Skanda-Murugan hat arca

Az Úr Skanda hat arca:

Az Úr Skanda, Síva fia, Dél-Indiában a legnépszerűbb istenség, pontosabban Tamil Naduban. Hat híres temploma van ott (Aaru Padai Veedu). Ő hatfejű istenségként vetül ki, éppen ezért egyik neve Shanmukha (Hatarcú). A Sangam Tamil-kortól máig komponálnak himnuszokat és verseket Róla. A Sangam-kor tíz dalgyűjteménye közül az egyik a Tirumurukatrupadai. Nakkerar, a költő, már több, mint 2.000 évvel ezelőtt megénekelte az Úr imádatát. Hat arcát a következőképpen határozzák meg:

• Arcán a hívek szíve virágzik ki;

• Ezek közül az egyik ragyogó fényességet áraszt, beragyogva a sötétséggel borított mindenséget;

• Egy szeretetettel szórja az áldásokat, mely szerető hívei imádatának örül;

• Egy arca óvatossággal ügyeli a brahmanákat, amikor a yagnát (tűzszertartást) végzik, a precíz Védikus előírások szerint;

• Egyik arca, mint a telihold, szórja fényét mindenfelé, eloszlatva a Maharishik kételkedését, majd megtanítja Nekik az Igazság tudományát, melyet amúgy olyan nehéz elérni;

• Egyik arca hadi áldozatot mutat be, mely szétzúzza az sötét gondolatú, bosszúvágytól elvakult ellenségeket;

• Egy arca pedig mosolyog fiatal menyasszonyára, kinek dereka olyan, mint a nádszál;

• ...melyek mind széles vállán tornyosulnak.

Arunagiri Skanda-dicsőítése:

Arunagirinathar, a 15. századi költő a Tirupuggazhban dicsőíti az Úr Skanda-Muruga hat arcát, a következőképpen:

1. Egy arca a Páván ül, mely könnyedén száll;

2. Egy arca az Úr Sívának prédikálja az Igaz Tudást;

3. Egy arca eltávolítja Őt dicsőítő hívei múltbéli tetteinek következményét;

4. Egy arca sztoikus nyugalommal igazgatja a Krauncha-hegy tetejébe állított lándzsáját;

5. Egy arca elpusztítja a lázadó démonokat;

6. Egy arca pedig megkéri Valli kezét.

Honnan jön az, hogy úgy ismerjenek Téged, mint a Hat Megszentelt Arcút? Ó, Uram, Aki Tiruvannamalai ősi városában trónolsz!

Belső jelentés:

Sri Gopalasundaram, aki angolra fordította Arunagiri Tirupuggazh-ját, adja meg a hat arc belső jelentését:

1. A Páván, azaz az elmémen ülni, melyet olyan erőteljesen vezetsz;

2. Válj Mesteremmé, hogy kedvesen, az Igaz Tudásra taníthass;

3. Forgatni a lándzsádat annyit jelent, mint elpusztítani tévedéseimet és függőségeimet;

4. Lágyan pusztítsd el múltbéli rossz karmáimat;

5. Lágyan nyomd le két zászlómat: az önzőséget és a birtoklási vágyat;

6. Vigyél át, hogy tudatomat és szívemet a Te Megszentelt Lábaidra rögzíthessem!

Ily módon, lágyan szórd könyörületedet mind a hat arcodból!