Skanda a Rámajánában

Balakandam, Canto tesz egy rövid említést Skandáról, egy hosszú történet részeként, amit Vishwamitra mesélt el a fiatal Rámának és Laksmanának, amikor Sziddhaszrámába mentek, hogy védelmet szerezzenek a királyi hercegnőnek a ráksaszák pusztításától.

Egyszer, amikor a dévák Sívához folyamodtak védelemért a ráksaszák ellen, Párvatí elátkozta őket, amiért azok türelmetlenül belezavartak az együttlétükbe. Az átokban az állt, hogy a dévák ne tudjanak többé utódot nemzeni. Agni, Brahmá és Indra parancsára, elfogyasztotta Síva virjáját (magját) és mivel nem tudta elviselni a nagy hőt, beleköpte a Gangeszba.

Mivel Ganga szintén nem tudta elviselni a nagy hőt, Síva virjáját ott hagyta egy gyönyörű fehér nádasban. Ekkor azonnal megszületett Skanda, az isteni gyermek, hat fejjel és tizenkét karral. A „skanda” szanszkrit szó, mely „csúszás”-t jelent, minthogy a gyerek Síva virjájának szülöttje, mely kicsúszott Ganga méhéből, a Skanda név ragadt rá.

Amint megszületett, Indra azonnal hívta a hat Krittika istennőt, hogy szoptassák és neveljék fel Őt, aki ezáltal egyre inkább Karttikéja néven vált ismertté. A gyereket Kumarának is hívják, mivel már születése pillanatában is nagyon erős volt. Skandát ezután az égi sereg parancsolójává avatták fel, hogy elpusztítsa a démonokat. Itt nem volt konkrétan megemlítve, hogy Tarakaszuráról vagy Szurapadmáról van-e szó.