Csaták az aszurákkal
Síva csatlakozott az imádkozó dévákhoz és arra kérte Skandát, hogy folytassa a háborút a Daitja aszura-klánnal. Megáldotta Őt és átadta Neki az Ekadásza Rudrát, tizenegy karjába tizenegy fegyvert. Párvatí, Skanda tizenkettedik kezébe pedig a „shakti”-fegyvert adta (amelyet tamilul „Vel”-nak hívnak).
Az első csatában Skanda elnyerte az aszurák északi országrészét, Tarakaszurával együtt. A Shakti-fegyver végül elpusztította Tarakaszurát, annak hadnagyával, Kraucsával és annak óriási hegységével együtt.
Skanda út közben felajánlásokat tett különböző Síva-templomokban és dél felé vonult. Elérte Tirucsendurt a tengerparton, Rámesvaram környékén. Elküldte bátyát, Veerabahut Viramahendrapuramba, Szurapadma démon fővárosába, egy szigeten, Srí Lanka déli részén. Veerabahunak, a béke küldöttjének nem ajánlottak fel ülőhelyet a királyi udvarban, ezért Skanda dicsőségére, Veerabahu egy trónt materializált, pont szemben Szurapadmával. A békülési kísérlet azonban nem járt sikerrel.
Skanda elkezdte a nagy csatát. Szurapadma visszautasította testvérének, Szimhamukhának a tanácsát, hogy inkább kössön békét Skandával és engedje szabadon a bebörtönzött dévákat és adja vissza Szvargának a királyságot. De az aszura biztos volt benne, hogy ugyanúgy, mint Visnut is, ezt a „gyereket” is le fogja győzni, mert nem lesz méltó ellenfele neki, hogy Skandának elég bátorsága és ereje legyen legyőzni őt. Ez hasonló ahhoz, mint amikor Rávana sem hallgatott hatalmas erejű testvérére, Kumbhakarnára.
A nagy csata Szurapadmával hat napig tartott. A második napon, Szurapadma elveszítette az összes fegyverét, az összes harci szekere árván állt a csatamezőn. Skanda megkímélte életét és megengedte neki, hogy felkészüljön a következő napi visszatérésre, ugyanúgy, mint Ráma tette Rávanával. A csata első öt napján a démoni sereg összes nagy harcosa elpusztult, köztük Szimhamukha és Szurapadma két fia, Agnimukha és Banikopa is.
A hatodik napon az összes Brahmanda (déva, ill. „kozmikus tojás”, melyből az univerzum született) leereszkedett a csatamezőre, ahol a hatalmas démoni sereg volt előtte. A dévák így nagyon védtelenné váltak, de Visnu folyamatosan biztosította őket, hogy „Ez a hatarcú Skanda nem más, mint maga az Úr Síva, Aki képes elvégezni az öt feladatot, mint teremtés, védelem, megsemmisítés, menedék és kegyelem. Hogyan okozhatna nehézséget Neki egyszerű, közönséges démonokat elpusztítani?!”.
A vad csata különböző Brahmandákban zajlott le. Skanda elpusztította Szurapadma egész seregét, saját seregének halott tagjait pedig felélesztette. Az egyedül maradt Szurapadmának pedig azt ajánlotta az anyja, Mája (jelentése: illúzió, káprázat), hogy vonuljon vissza a Szuddhamandra-hegyre, az óceánon keresztül. Amint a hegyet elérte egy nagyon lágy szellő, az összes démoni harcos, köztük Szimhamukha, Agnimukha és Bhanukopa is visszatért az életbe, mintha csak aludtak volna. A vad csatának öt napon belül nyoma sem maradt. A dévák elképedtek ezen.
Skanda ezután a Paszupatasztrát használta és ennek egy lökésével elpusztította ismét az egész démoni sereget. Szurapadma ekkor, Mája erejével különböző alakokat vett fel – Brahmáét, Visnuét, Rudráét, Aszuráét, félelmetes állatok alakjait (oroszlánét, bikáét és a csakravaka nevű madárét), szél- és tűzalakot, az óceánét és a sötétség alakját. Skanda mindegyiket kioltotta a dévákat pedig megáldotta, saját Visvarúpa (Egyetemes Isten) alakjainak felvételével, melyben benne voltak a Védák, aszurák, emberek, stb. is, a Brahmandák pedig ott lógtak Skanda testének szőrszálain. Szurapadma szintén részesült ebben a darsanban (áldás, „Isten látása) és átmenetileg hatalmas bhaktit (odaadást) érzett Síva fia, azaz Skanda iránt.
Egyszer Skanda Visvarúpa alakjából visszaváltoztatta magát saját, kisfiús külsejére, Szurapadma pedig saját démoni alakjára és újrakezdték az ádáz küzdelmet, ismét különböző alakokat magukra véve. Végül Szurapadma egy óriási mangófa alakját öltötte. Skanda ekkor Shakti-fegyverével két részre hasította fát. A fa két felének egyike egy pávává változott, a másik pedig egy kakassá és egyszerre akartak lecsapni Skandára. Ekkor azok egy pillanat alatt hirtelen átváltozáson estek át a Legfelsőbb áldásától, mellyel Skanda felszabadította őket és vignánában részesítette őket, a Legfelsőbb Önvaló megtapasztalásának élményében. Utána Magával vitte őket, a pávát, mint hátasállatát, a kakast pedig zászlajára tette. Így tette Skanda kegyelme egy pillanat alatt hűséges segítőjévé az aszurát, aki előző életében két személy volt, Szura és Padma, két bhakta, akik azért imádkoztak, hogy hadd váljanak Skanda hátasállatává és zászlajává, mint egy páva és egy kakas. Így teljesedett be az ő kérésük.